A világ tetején

A szemerkélő esőben hűvös szellő fúj vízpárát arcomra. Bármerre tekintek hatalmas acélszerkezetek és üveg, üveg mindenütt. Életemben először látok felhőkarcolót és nem tudok betelni látványukkal. Szinte folyamatosan a felettem összezáródó épületeket csodálom, a nyakam lassan megsajdul, az emberek furcsán néznek rám. A lüktető város forgalmának zaja hirtelen elnémul egy pillanatra, amikor megpillantom ezt a beton monstrumot, amely a város fölé magasodik. Canadian National Tower. Vagy, ahogy mindenki ismeri: CN Tower.

Toronto, sőt Kanada egyik legnagyobb látványossága, a modern világ 7 csodájának egyike, amelyet évente körülbelül 1,5 millióan keresnek fel a világ minden tájáról és hatalmas bevételt jelent.

A CN Tower éjszaka különböző színekben pompázik, de a tavaszi és az őszi madárvonulások időszakában jelentősen csökkentik a torony megvilágítását a madarak védelmében.

A CN Tower szinte Toronto minden szegletéből látszik, egyfajta iránytűként szolgál az eltévedt turistáknak. 553 méteres magassága azonban nem (csak) hivalkodást szolgál, ugyanis a fő célja mind a mai napig a távközlés, mivel a környéken sehol nincs magasabb domb vagy hegy.

A CN Tower szinte mindenhonnan látszik. A kép a Toronto-szigeteken készült.

A torontói térség műsorsugárzását biztosító TV és rádió-torony felállításának alapgondolata 1968-ban fogalmazódott meg a Kanadai Nemzeti Vasúttársaság részéről. Ugyanakkor a város egyre erősödő iparának is egy monumentális szimbólumot szerettek volna építeni. Az építési munkálatok 1973-ban kezdődtek és három éven keresztül, heti öt munkanapban, napi 24 órában 1537 munkás építette fel az 553 méter és 33 centiméter magas tornyot. Az épülő Burj Khalifa 2007-es rekorddöntéséig, tehát több mint 30 éven keresztül a világ legmagasabb, szabadon álló (azaz drótkötél nélkül álló) építménye volt. Azóta a 6. helyre szorult vissza. A CN Tower-t úgy építették fel, hogy akár egy Richter skála szerinti 8,2-es erősségű földrengést vagy akár a 420 kilométer per órás széllökéseket is elviseljen. Így igazán nem volt mitől tartanom, mégis volt bennem egy kis félsz, amikor a pénztárnál átvettem a jegyet.

Toronto látképe az Ontarióról

Torontói tartózkodásom idején sokáig csak kóstolgattam, ízelítőt vettem az épület grandiózus méretéből. Végül a negyedik napon összeszedtem a bátorságomat. A lift őrült gyorsan, 6 m/s-os sebességgel 58 másodperc alatt repített a 346 méteres magasságban lévő kilátóba, ahonnan szédítő a látvány. A kabinszerű kilátórész miatt az egész olyan, mintha a város felett repülnénk közel 400 méteres magasságban (csak összehasonlításképp a Gellért-hegyről 235 méteres magasságból csodálhatjuk fővárosunkat). Tiszta időben még az Ontario túlpartján, 75 kilométerre lévő Niagara Falls városka is látszik.

Szándékosan hétköznapot választottam, hogy ne legyen akkora tömeg, de nem igazán sikerült célomat elérni, így is rengetegen voltak. A kék órára időzítettem a látogatást, hogy a legszebb fényeiben láthassam a várost. Az csak hab volt a tortán, hogy a CN Tower alatt lévő Rogers Centerben a Blue Jays baseball csapat éppen rangadót játszott otthon, így a hatalmas csarnok teteje nyitva volt. Külön élmény volt a hangyaként futkározó játékosokat és a több ezernyi kékbe öltözött szurkolót ilyen perspektívából látni.

A nyitott Rogers Center, ahol a torontói Blue Jays baseball csapat éppen meccset játszott

A toronynak kezdetben három szintje volt, a 346 méteren lévő beltéri, valamint az egy szinttel lejjebb lévő kültéri kilátó, ahol az itteni szélviszonyokból kaphatunk ízelítőt. A harmadik szint pedig a SkyPod, ahova ma is csak külön jegy ellenében lehet feljutni. Innen majd 100 méterrel magasabbról, 447 méterről csodálhatjuk a várost és az Ontariót.

Kilátás az Üzleti Negyedre (Financial District). Toronto második legmagasabb épülete a First Canadian Place (a kép jobb felső harmadolópontjában), a maga 298 méteres magasságával eltörpül a CN Tower mellett.

1994-ben a világon elsőként itt nyílt meg az úgynevezett Glass Floor ahol 342 méterrel a föld felett egy 6 centiméter vastag üvegen állva szemlélhetjük az alattunk tátongó mélységet. A gyerekek önfeledten ugrálnak rajta, a felnőttek már egy kicsit nehezebben merészkednek rá, sokan még a közelébe sem mernek menni. Aggódnunk viszont nem kell, hiszen az edzett üveg 5-szörösen túl van biztosítva. Ahogy az ott lévő tábla is tanúsítja, 14 vízilovat is elbírna a padló.

Egy fiú tekint le a mélységbe a Glass Floor üvegén át

 Ha megéhezünk, a 72 perc alatt körbeforgó étterem gondoskodik a változatos kilátásról és a hasunkról is. 2011 óta a legbátrabbak a kilátó tetején is végigsétálhatnak és kihajolhatnak a város fölé biztosítókötelek segítségével.

A kilátóból egész Torontót be lehet látni. A kép alsó harmadában a belváros (Downtown), távolabb a Midtown, a bal felső sarokban pedig az északi városrész, North York látszik

A rengeteg elképesztő ingertől egy kicsit fáradtan, de fájó szívvel szálltam be a tömött liftbe. A város éjszakai fényei csíkot húztak maguk után, ahogy lefelé ereszkedtünk. Hazafelé sétálva még jó párszor visszanéztem. Nem kétség, ez nem csak egy túlméretezett kilátó, hanem a modern építészet igazi csodája.

Szöveg és kép: Simó Szabolcs 2014