Népek Gyűjtőtégelye - Kensington Market

Torontóban a Dundas Streetről a Kensington Avenue-ra befordulva, mintha egy másik országba kerülne az ember. Az eddig széles utak mentén szellősen elhelyezkedő toronyházak üvegeit hirtelen szűkösen sorakozó téglaházak és keskeny utcák, sikátorok váltják fel. Van itt minden mi szem szájnak ingere: kínai kifőzdék, ócskások, gyümölcsök, zöldségek és fűszerek a világ minden tájáról, ruhaboltok tömkelege és a művészetek megnyilvánulásának minden formája, de még egy Hungary-Thai nevezetű étterem is.  A környéknek elég vegyes a megítélése, mindenesetre ez Toronto egyik legszínesebb negyede, a Kensington Market.

Életkép a Kensington Avenue-ról

A negyedet kezdetben ír és skót munkások lakták, majd a 20. század elején kelet-európai zsidók költöztek ide és indították be családi vállalkozásaikat. A 20-as, 30-as évekre közel 60 ezresre duzzadt közösségük és az otthonok alsó szintjein szabóságok, pékségek és kis üzletek nyíltak. Ekkor született meg a „Zsidó piac”. A zsidó közösség mellett ekkoriban még sok magyar, olasz, ukrán és portugál is élt a környéken, de ők szépen lassan eltűntek, asszimilálódtak. Mára csak két bástyája maradt az itteni magyarságnak, de ezekről egy kicsit később.

A Market, háttérben a CN Towerrel

A második világháború után karibi, kelet ázsiai és afrikai bevándorlók népesítették be a környéket. A Vietnami háború idején sok amerikai a besorozás elől menekült ide, akik a későbbieken a helyi politikát is meghatározták. Így alakult ki mára egy kultúrájában nagyon összetett, multikulturális negyed, a Kensington Market.
Ezt a piacot nem úgy kell elképzelni, mint a hajdan volt Józsefvárosi Négy Tigrist vagy a Nagybanit. Itt az utak mentén végig lakóházak sorakoznak, amiknek az alsó részében vannak kialakítva az üzletek.

Fent a lakás, lent a zöldség-gyümölcsös stand

A népesség rendkívül összetett, a jamaikai színekben pompázó kötött sapkában és füstfelhőben ücsörgő afroamerikaiak és a kínai kifőzdék mellett épp úgy megtalálhatók az indiai ruhaboltok, mint a pakisztáni és arab étkezdék. És persze a hippik mindenütt. Mintha ’69-ben egész Woodstock fogta volna magát és átköltözött volna Toronto e pár utcájába. Elképesztő mennyiségű fura alkotás díszíti az utcákat, kerteket. A boltokban pedig szinte bármit meg lehet venni. A sokféle kultúra miatt az itt kapható áruk és a vendéglátók étlapjai nagyon változatosak. Egzotikus gyümölcsök, zöldségek, fűszerek, halak, húsok, sajtok tömkelege szerezhető be itt viszonylag alacsony áron.

A kínai integető "szerencsemacska", Maneki-neko nagy népszerűségnek örvend errefelé

A történelmi Kensington Market a kínai negyed mellett terül el, de éles határral nem igazán választható szét, hiszen a market lakosságának majdnem felét már kínaiak teszik ki. Mellettük 39% fehér, 7% egyéb ázsiai, 3% afroamerikai, 3% latin amerikai és fél százalék arab él itt.

A Dundas Street határolja egyik oldalról a Marketet. Itt a nagy arányú kínai népesség miatt az utcatáblák kínaiul is ki vannak írva

Szintén Dundas Street

Vegyes érzésekkel sétáltam végig a Kensington Avenue-t a piac központja felé. Mint minden piacon természetesen itt is feltűnnek a felesleges kacatok, bóvli kütyük, a szemétből készített handmade alkotások, a márkahamisítványok, ruhák minden mennyiségben és minden kultúrából. Soha nem látott fűszerek, gyümölcsök és bizarr szagot árasztó kifőzdék mellett lépkedtünk, amikor egy pékségnél sikerült megéheznünk. De nem kellett volna. Az egyik péksüteményből ugyanis az első harapás után egy méretes döglött légy bukkant elő, így inkább éhesen sétáltunk tovább.

Van itt minden: indiai/hippi ruházat...

...buli az emeleten...

...rénszarvasfejű próbababák...

...és a döglött léggyel töltött batyu :)

A Roach-O-Rama nevezetű cannabis kávézótól (merthogy itt ilyen is van) pár házzal odébb, az Augusta avenue 196. szám alatt, egy mexikói és egy vegetáriánus étkezde által közrefogva az egyik legbizarrabb gasztronómiai párosítású étterem található. A bejárat felett a Hungary-Thai felirat láttán felcsillant a szemem. Először nem is tudtam mire vélni ezt a fúziót, valószínűleg a célközönség bővítése lehetett a cél. Az étteremben ezután mintha egy órára újra otthon lettem volna. Legnagyobb meglepetésemre a pincér magyarul szólt hozzánk és rendkívül kedves volt. A díszítés pedig igazán kreatív volt, az Unicum úszó emberes plakátját thaiföldi növények falfestménye keretezi, de a Buddha-szobrok mellett ott az elmaradhatatlan Nagy-Magyarország térkép is.

Régi jó ismerős Toronto közepén

A Hungary-Thai enteriőrje Nagy-Magyarország térképpel a szemközti falon

Az étlapon külön vannak magyar és thai ételek is, de vegyes különlegességek is megtalálhatók. Az étel pedig igazán ízletesre sikeredett, a gulyás épp olyan volt, amilyennek lennie kell és a thai csirke is hamar elfogyott.

Az ízletes thai csirkém

A bőséges ebéd után főleg az utcai művészet megjelenésére koncentráltam, ami igen meghatározó, nagyon látványos ezen a környéken. A művészet minden ága megnyilvánul; fémből hegesztett szobrok a kertekben és az utcákon, graffitik minden szabad falfelületen, emellett utcai zenészek szolgáltatják a talpalávalót minden sarkon.

A negyed másik magyar bástyája a Krepesz nevezetű palacsintázó és kávézó, ami egy igazán felkapott és pozitív visszhangokkal rendelkező hely Kensington szívében. A sós és az édes tradicionális magyar palacsinták is kipróbálhatók, a legnagyobb kedvenc a Hortobágyi húsos palacsinta, de a kávéjukat is nagyon dicsérik. Sajnos nekem teljesen kiment a fejemből, hogy merre is van a kis magyar kávézó és nem voltam elég szemfüles, elsétáltam mellette, pedig a kedvenc ételem a hortobágyi...

Még befutottunk egy sajtboltba, ahol irgalmatlanul büdös volt, így sokáig nem is maradtunk és üres kézzel távoztunk. Ezután és a pékséges élménnyel a fejünkben pedig inkább úgy döntöttünk, hogy több boltot inkább nem kockáztatunk meg és lassan hazafelé indultunk.

Hát nem csábító?

Kerti törpe helyett

Sajnos túl sok pozitív dolgot és látnivalót nem tudnék kiemelni, a vélemények is nagyon megoszlanak a Kensington Marketről, sokan szeretik, sokan messze elkerülik eme színes színfoltját a városnak. Turistaként mindenképp érdemes egyszer megnézni, én személy szerint nem hiszem, hogy visszatérnék ide, bár a Hungary-Thai egészen a szívemhez nőtt és a Krepeszt is útba ejteném, ha úgy adódna.

Szöveg és kép: Simó Szabolcs, 2014

FRISSÍTÉS: Egy kedves olvasó leveléből fény derült a Kensington Market 3. nagy magyar bástyájára, amelyről ezidáig nem tudtam. A Mihalik családról van szó, akik az '56-os forradalom után emigráltak Kanadába és nyitottak egy használt ruha üzletet az akkor még rengeteg magyar által lakott környéken. Kiváló üzletpolitikával indították be a vállalkozást és ma Mihalik Tamás egy nagyon sikeres férfi ruhaüzletet vezet, ugyanakkor magyarságára is mindig büszkén tekint.
A torontói MagTV riportot készített vele, ami a következő linken megtekinthető:
https://www.youtube.com/watch?v=mb2hAUGQKAw