Már hatodik napja róttam Toronto utcáit érdekességek után kutatva, amikor rátaláltam erre a zöld szigetre beékelve a toronyházak közé. Egész Toronto hatalmas kertekkel van tarkítva, így kimondottan szellősnek mondható ez a két és fél milliós, felhőkarcolókkal teli város. Ha besétálunk az utcáról a házak közé, minden bizonnyal egy parkban fogunk kikötni. A legszebb példája ennek az Allan Gardens botanikus kert. A magas épületek között megbújó kis oázis a legjobb hely a munkából fáradtan érkezőknek, az egész napos rohanás után feltöltődni vágyóknak. Az Allan Gardens a város egyik legrégebbi parkja. A botanikus kert története 1858-ban kezdődött, amikor a Carlton Street és a Gerrard Street közötti területet George Allan a város 11. polgármestere a Torontói Kertészeti Társaságnak adományozta. A konzervatív politikust egyébként a növények mellett a tudomány, a kultúra és a művészetek is nagyon érdekelték. Már a megnyitásakor rendkívül népszerű volt a park, virágkiállításokat, gálákat, koncerteket rendeztek itt. A parkban álló korábbi, 1879-ben fából és üvegből épült pavilon 1902-ben egy tűzvész következtében megsemmisült. A ma is látható viktoriánus stílusú központi pálmaház 1910-ben épült Robert McCallum tervei alapján, majd a következő években további épületeket csatoltak hozzá. Ma a botanikus kertben hat egybekötött üvegház található, melyek közel 1500 m2-en terülnek el. Ott jártamkor a kinti parkban nem sokat sétáltam, sajnos sokan nem a virágok látványától kábulnak a padokon. Egyébként a városban sok helyen megcsapta az orromat a jellemző szag, de itt valahogy koncentrált mennyiségben árad. A helyiek szerint éjjel nem érdemes egyedül itt sétálgatni, de ez Budapesten is elmondható akármelyik parkról. Az üvegház azonban elképesztően szép és rendezett, méretei lenyűgözőek. A viktoriánus stílusban megalkotott fém és üvegpalota pedig legnagyobb megdöbbenésemre ingyenesen látogatható az év minden napján. Keskeny kövezett ösvényeken esőerdei klímában, hatalmas pálmalevelek között sétálhatunk. Az ember igyekszik mindent megnézni, de annyi a növény, hogy akár több napot is itt tölthetnénk, hogy mindent alaposan szemügyre vehessünk. A cikk végén kiválogattam a szerintem legszebb virágokról készült fotóimat. Nevüket nem mindnek tudom, úgyhogy ha valaki tudja, nyugodtan írja meg kommentben. A legérdekesebb és egyben leglátványosabb növény egy 76 éves Agave americana (egy aloe fajta), ami a tetőn át tört magának utat a külvilágba. Egy kis tóban Léda és a hattyú szobrát láthatjuk úszkáló aranyhalak között. Léda spártai királynő volt, akit Zeusz egy hattyú alakjában elcsábított. Léda, félve férje, Tündareosz király haragjától, aznap együtt hált urával is. Kilenc hónapra rá Léda két tojást tojva négy gyermeket hozott világra, ebből kettő halhatatlan (Szép Heléna és Polüdeukész) és kettő halandó volt (Kasztór és Klütaimnésztra), értelemszerűen előbbiek Zeusztól, míg utóbbiak a spártai királytól származtak. A mitológia mellett egy kis vízimalom is helyet kapott az üvegházban, csobogásával varázslatos hangulatot teremt, ha még Léda formái nem tették volna meg hatásukat. Az év legnagyobb eseménye a Karácsonyi Virágkiállítás, amely egész decemberben tart, több ezer virágzó növényt állítanak ki, 30 féle mikulásvirág pompázik egyszerre. Karácsonyi énekek szólnak, lovas hintóval lehet körüljárni a parkot, de megjelenik a Mikulás is. Esténként pedig lámpás mellett járhatjuk be a kertet. Ott jártamkor éppen semmiféle esemény nem volt, de így is feltöltődve léptem ki a 104 éves üvegház kapuján és folytattam a város felfedezését.
Szöveg és kép: Simó Szabolcs 2014 És akkor következzenek az ígért virágfotók:
2 Comments
|
Simó Szabolcs
Nem (csak) képek... Archives
October 2015
Categories
All
|